Szabad Evangéliumi Gyülekezet Ifjúságának honlapja

"Olaj a tűzre ma ez a jelszó, gyere kérjük együtt, míg megkapható. Az ő jelenléte igazi olaj a tűzre."

Pintér Béla egyik dala, amely nap, mint nap fejemben van.

Kéthete ifin a szentségről esett szó. A gyakorlati szentségről, amely nélkül a szolgálaton nem lehet áldás.

Múlt héten pedig azt a kérdést kaptuk: Szeretsz-e engem? - mármint Jézust.

Miért szolgálok? Azért, hogy legyen, meglegyen, megtegyem?

Miért dicsőítünk? Azért, hogy zenélve legyen, hogy énekelve legyen? Vagy mert úgy vagányabbnak érezzük magunkat?

Isten ebből nem kér: a hazugásból, a törvény szerinti áldozatból. Legyen önkéntes, legyen őszinte, fakadjon szeretből.

"Ha valaki énutánam akar jönni..." Nincs kényszer, csak lehetőség. Ha nem akar, akkor tárgytalan.

A jókedvű adakozót szereti az Úr.

Szóval kell az olaj, anélkül nem gurul a szekér. Legfeljebb nehézkesen csúszik, szörnyű robajjal, és széjjel roncsolva abroncsait...

"Olaj a tűzre, na gyere gyorsan az olaj árus ma még itt van. Te is kérhetsz tőle, lesz bőven olaj a tűzre."

Azt hiszem, elég sokan gondolkoztunk már azon, hogy vajon mi Isten akarata az életünkre nézve, hogy ki legyen a társunk, hol tanuljunk, mit dolgozzunk. És gondolkozunk, gondolkozunk, és talán nem jutunk semmire. Megyünk, megkérdezünk valaki idősebb embert, érettebb hívőt, és azt mondja, hogy imádkozz és olvasd a Bibliát. De hát a Bibliában nincs leírva, hogy ilyen meg ilyen képességekkel rendelkező ember menjen villanyszerelőnek, de akinek az IQ-szintje magasabb, mint 120, az mehet építészmérnöknek is. Akkor mit kell keresnem?

"Bizony mondom néktek: ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen." (Lukács 17:6)

Egy kedves barátom az első részt olvasva megjegyezte, hogy bizony lehet haszna annak, ha valaki elolvas egy-egy Isteni téveszmét. Hogy miért?

El kell- olvasnom egy könyvet ahhoz, hogy véleményt mondhassak róla? Erre talán egyszerű a válasz.

De megítélhetem-e helyesen az értékét anélkül, hogy elolvasnám?

"Az egyedül bölcs Istené a dicsőség, a Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen." (Róma 16, 27)

Pál ezekkel a sorokkal zárta a rómaiaknak írt levelét. Elégedett lehetett volna a levelével, mert tartalmasat írt, olyat, ami még két ezer évvel azután is hasznos, de ő Istenre hárította azt a dicsőséget, amit esetleg az emberek neki tulajdonítottak volna. De mi az a dicsőség, ami egyedül csak Istené lehet? Sokszor használjuk ezt a szót, de vajon mit jelent? A görög nyelvben a dicsőség helyén álló szó másik jelentése a tekintély. Isten egy olyan személy, akinek feltétlen tekintélye van pl. a mennyei lények előtt. A mennyei istentiszteleten a Jelenések könyvében ezt olvassuk: "És amikor az élőlények dicsőséget, tisztességet és hálát adnak a trónuson ülőnek, aki örökkön-örökké él, leborul a huszonnégy vén a trónuson ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trónus elé, és ezt mondják: „Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett”

Istennek mekkora tekintélye van az életünkben? Hányszor adunk valóságosan teret Isten gondolatainak, és hányszor a megszokott, bevált saját gondolkodásmódunknak? Magamnak is fel kell tennem a kérdést: Kinek van nagyobb hatalma az életemben?

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én minden nap elég sok káromkodást hallok. Akár a suliban vagyok, vagy csak az utcán megyek, sokan mondanak igen "cifrákat". Régebben én is mondtam nem szép dolgokat, amit a Biblia egyértelműen tilt, például a Tízparancsolatban: "Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét." (És elég sok káromkodásban benne van Isten neve, de ezt sajnos mindenki tudja.)